A szentek nem önmagukért élnek
A szent kitűnik a világból - mondta Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, a Hám János boldoggá avatásáért bemutatott szentmisén, szombaton.
A szatmárnémeti Székesegyházban gyűltek össze a város papjai és hívei a Szentháromság vasárnapja előtti estén, hét órától, hogy Nm. Ft. Schönberger Jenő püspökkel együtt, szentmisében kérjék Hám János mielőbbi boldoggá avatását.
A szentmise elején Nm. Ft. Schönberger Jenő a hűség, az Isten- és a felebarát iránti szeretet, a vezeklés élő példájának nevezte Hám Jánost: „A boldoggá avatás nagy kegyelem. Hála Istennek, egyházmegyénk hívei és papjai nem is olyan rég ebben a kegyelemben részesültek, amikor Boldog Scheffler János vértanú püspökünket a Jézus Szíve Búcsú alkalmával a boldogok sorába iktatta XVI. Benedek papa személyes küldötte, Angelo Amato bíboros. Lehet, hogy nagy kegyelem és nagy az a kérés, amit Isten elé tárunk ma, Szentháromság vasárnapjának előestéjén. Szeretnénk még egy ilyen ünnepet. Szeretnénk, ha boldogemlékű püspökünkről - akinek olyan sokat köszönhet egyházmegyénk, s ez a város, aki olyan példamutatóan élt -, az egyház is nyilatkozna, és a hívek elé tárná, mint követendő példaképet: a hűségnek, az Isten és a felebarát iránti szeretetnek, a vezeklésnek élő példájaként. Nagy kegyelem, de Isten mindig biztat bennünket, hogy merjünk kérni."
Szentbeszédében a főpásztor az életszentség fontosságáról beszélt: „Az Úr Jézus azt mondja, szentek legyünk, mert a Mennyei Atyánk szent. A szent teljesen más, mint a világ, kitűnik belőle. Jézus egy egészen közeli Szent Istent mutatott be nekünk, az Atyát, aki folyamatosan munkálkodik, mindenkinek jót tesz. Ha pedig Jézus azt mondja, szentek legyünk, akkor nekünk is így kell tennünk. Boldogemlékű püspökünk harminc éven keresztül munkálkodott, sok jót tett az egyházmegyének, a városnak, a szegényeknek és a fiataloknak is intézményein keresztül. Így, valamilyen formában már itt a Földön részesült a szentségben."
A szentmise végén a papság a hívekkel a Székesegyház bejárata mellett elhelyezett, Hám János földi maradványait tartalmazó szarkofághoz vonult, ahol közösen elimádkozták az Úrangyalát, és a boldoggá avatást kérő imát.
